Ezt a Valentin napi kérdőívet Eszter blogján láttam meg és azonnal tudtam, hogy ki fogom tölteni. Miért? Egészen egyszerű... megtaláltam életem párját és erről valamilyen formában mindenképp írni akartam Nektek. Ezek a kérdések pedig abban segítenek, hogy mindenre kitérjek, ami fontos lehet. Lássunk is hozzá! :)
(Ó, igen, azért nem íródott meg ez a bejegyzés időben, mert párom nálam volt jó néhány napot most, amibe a Valentin nap is beleesett, így természetesen vele foglalkoztam és nem írogattam! :))

1. Mi volt az első momentum, amiből érezted, hogy Ő több lehet számodra, mint barát?
Ez egy elég vicces történet. Mármint számomra az. Meg is magyarázom majd, miért. Barátok voltunk - lényegében a legjobb fiú barátom volt évek óta és mindent, szó szerint mindent megosztottam vele, amit csak lehet. Megbíztam benne. A fiú ügyeimet is a nyakába aggattam, mit sem sejtve az érzéseiről... csodálkozom is olykor, hogy mellettem maradt és kitartott, várta, mikor jön a felismerés a részemről vagy valamiféle áttörés. Azt hiszem, a szüleinek is leesett időközben, hogy kedvel engem, így 2021. júniusában elhívtak egy családi kirándulásra. Engem. Meglepődtem, nem is kicsit és bár sejtettem dolgokat, nem akartam tudomást venni róluk. Nem voltam szerelmes. Még itt egyáltalán nem, mikor igent mondtam a kirándulásra.
Aztán az az együtt töltött nap volt az, amikor megváltozott bennem valami. Elkezdett megváltozni. Nem is tudom, miért. Mármint tényleg nem tudnám megmondani, mi történt. De egyszerűen már-már kerestem azokat a pillanatokat, mikor érhetek hozzá, mikor foghatom meg a kezét... emlékszem, jöttünk le a kilátóról a lépcsőn és jó ürügynek tűnt, hogy "félek" a magasságtól és megfogtam a kezét. Ő meg nem tudta mit csináljon, nem számított ilyesmire tőlem és nem fogta meg úgy a kezem... Ekkor elbizonytalanodtam abban, hogy lehet, ő nem is érez semmit (igen, sokan mondogatták már nekem, hogy ő biztos többet akar, de ezen a ponton nem voltam biztos abban, hogy igazuk van).
Hazaúton a buszon végigévődtünk egymással - csikizés és nevetés, jókedv. Még arra is emlékszem, hogy mikor már a helyijáraton voltunk, anyuja megkérdezte, elkísérjenek-e haza... aztán én meg ő is rávágtuk, hogy persze, mire a húga közölte, hogy ne már, hát zavarnának minket. A zavart tapintani lehetett a levegőben. :)
Tehát a kérdésre válaszolva, ekkor, ezen a napon éreztem azt, hogy több lehet köztünk - de még sokáig bizonytalankodtam.

2. Mi a ti szerelmetek kezdetének a dátuma?
Hivatalosan 2021. szeptember 10-én jöttünk össze. Ekkor kérdezte meg, lennék-e a barátnője, bár ez is vicces volt... még visszakérdezett, hogy "tényleg?". Haha.

3. Írd le megismerkedésetek történetét.
Iskola. Középsuliban ismertük meg egymást, de akkor nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. Először évfolyamtársam volt, majd később osztálytársam lett, mikor érettségi után ott maradtunk egy OKJ-s képzésen. :)

4. Volt e „tündérkeresztanya” aki segített, hogy Ti együtt lehessetek?
Lehet furán fog hangozni, de a kiskutyám, aki elment, Marley segített abban, hogy mi együtt legyünk. Ő 2021. július 10-én ment el és akkor éjjel megfogadtam, hogy nem fogok félni szeretni... és nem fogok félni megnyitni a szívem.
Oké, talán a sok kutyás film teszi velem, hogy ennyire... hogy fogalmazzak? Beleéltem magam a helyzetbe, átadtam magamat annak a szituációnak, hogy elköszöntem Marleytól és ilyen formában tettem... valami ilyesmi. Sosem felejtem el azt az éjszakát. Ahogyan azt sem, hogy másnap a Herceg ott ült mellettem és némán vigasztalt, amíg anyáék Budapestre mentek. Teszem hozzá, éjjel online volt velem végig... konkrétan végigélte velem az egész helyzetet. Marleyt együtt engedtük el.

5. Mi a kedvenc időtöltésetek együtt?
Minden? Mármint nem tudnék kiemelni egyetlen egy dolgot. Együtt csinálunk jóformán mindent. Együtt dolgozunk, együtt megyünk az ügyfelekhez, együtt sétáltatjuk Baileyt minden nap, és együtt töltjük az estéket is. A hobbink is ugyanaz: Genshin Impactozunk vagy épp szerepjátékba pötyögünk. Nem tudom, egyszerűen mindent szeretek vele csinálni. És szerintem ezzel ő is így van.

6. Mi a kedvenc dolog, tárgy, amit Tőle kaptál?
Kettő is van. Az egyik egy nyaklánc - egy szív és mancs fonódik össze. Ezt akkor kaptam, amikor Marley még élt - de ezt elveszítettem és kaptam helyette ugyanilyet. Viszont az elsőnek volt nagyobb eszmei értéke. A második is mai napig megvan, de mostanában az újabb kedvenc tárgyam van napi szinten velem/rajtam. Egy szív+mancs fülbevaló. Nincs nap, hogy ne ezt rakjam a fülembe. Imádom!! Jól jelképezi számomra a legfontosabbakat: Őt és Bailey-t.

7. Mit tartasz a legfontosabbnak egy párkapcsolatban?
Őszintén szólva nem tudok egyetlen egy dolgot kiemelni... fontos a bizalom, az őszinteség, egymás megértése és támogatása, az, hogy tényleg ott legyünk egymásnak, történjék bármi. Én úgy érzem, ezeket megteszem és nem hazudtolom meg magam, sőt, párom is ugyanezeket nyújtja nekem. Talán még többet is.

8. Milyen tulajdonságok számítanak, amely imponáló lehet számodra a párkeresésben? Milyen (legyen) a Te párod?
A kérdést átfogalmaznám arra, hogy milyen az Én párom. Hiszen már van. Szeptemberben lesz 2 éve. Repül az idő és nem kicsit. Az én páromról tudni kell, amit voltaképp már fentebb latolgattam valamilyen formában: hogy eleinte a legjobb barátom volt. Na már most, ha az a kérdés, mi lehet imponáló nekem a párkeresésben, az pont ez. Nekem sosem jöttek be azok a fajta párkeresési sablonok, hogy elmentünk moziba vagy beültünk egy kávézóba és akkor tessék, kezdjük az alapoktól, mi a kedvenc színed, stb. Szóval számomra a legtökéletesebb az volt, hogy barátságból alakult át az egész. A párom egyszerűen nem lehetne jobb: úgy szeret, ahogy senki más (és tudom, hogy nem is tudna), bízhatok benne, hiszen tudom, hogy nem tenne szándékosan ellenem semmit és azt is tudom, hogy sosem fog neki más kelleni. Oké, most sokan felhorkantanak ezeket a sorokat olvasva, hogy na de majd mégis... hát, én erre meg csak azt mondom, hogy vannak igaz és őszinte szerelmek. A mi boldog befejezésünk nem kérdés. ;)

9. Mi az, ami számodra nem fér bele egy kapcsolatba?
A hűtlenség. De azt hiszem, ez teljesen egyértelmű. És ebbe már a csók is beletartozik... Valamint az erőszak. Ha a párom valaha is kezet emelne rám, akkor lehet, ott lenne vége az egésznek. És ezt ő is tudja. De azt is tudom, hogy ő nem tenne semmi hasonlót.

10. Fontos számotokra a Valentin-nap?  Mit gondolsz erről az ünnepről?
Megünnepeljük, kaptam tavaly és idén is rózsát, de nem verjük nagy dobra. Együtt vagyunk minden délután/este, így a napunk nem volt úgymond különlegesebb. Max idén annyiban, hogy nálam tudott aludni. :3

11. Mondj három dolgot, ami közös bennetek.
Csak hármat? Pedig sokkal több van. Mindketten őrültek vagyunk (őrülten dilisek, ha konkrétabb szeretnék lenni). Mindketten érzelmesek vagyunk (és ha a fentebbi "milyen tulajdonságok számítanak" kérdéshez hozzá lehet még csapni valamit, akkor az ez... nekem fontos, hogy egy srác ne féljen kifejezni az érzelmeit - imádom, mikor a párom elérzékenyül és azokkal a csillogó szemekkel néz rám <3). Azonosak a hobbijaink. Egyezik az izlésünk.
Szóval sok van, igazából azon kezdtem agyalni, mi az, ami különbség...

12. Közös dal, idézet, film, könyv amelyről a ti kapcsolatotok, közös emlékek jutnak eszedbe:

13. Mire vagy a legbüszkébb, amit közösen értetek el?
Nem is tudom. Szerintem ilyen konkrétan még nincs, amit együtt értünk el - ez inkább jövőbeni dolog nálunk még.

14. Mi a Ti közös jövőképetek?
Az, ami mindenki másnak. Belátható időn belül összeköltözni és elkezdeni a közös életünket.

+ 1. Jellemezd a kapcsolatotokat egy film sorozat vagy zene címmel.
Egyszer volt, hol nem volt...

Őszintén szólva soha nem hagytam abba a blogolást túl hosszú időre. Mindig visszatértem, azonban néha szükségem volt a változásra - új oldal, új platform, vagy új név. Bármi. Talán mert az ember változik és nem tud leragadni egy adott ponton; ha nem is mindent változtat meg maga körül, apróságokat igen, mert ez kell ahhoz, hogy jól és otthonosan érezze magát. 
Tulajdonképpen úgy egy éve hagytam fel az előző blogommal - mai napig a szívem csücske, mind a név, mind a tartalom, de pár jó ideje mindig halogattam az oda való írást. Voltak ötleteim, terveim, de mikor odajutottam, hogy írjak, nem sikerült. Mindig is úgy véltem, hogy nekem egy blog / egy korszakot jelent. Talán most is így van. Mostanság jutottam el arra a pontra, hogy jobban fel akarom vállalni magam - habár nem tudom, lehet, hogy hatalmas nagy ostobaság volt szinte teljes valómban felvállalni itt önmagamat. Név, fotó... bár fotót az előző blogomra is raktam, nyilván olyat, ahol a barátaimmal voltam és engedéllyel. De most ez már nem csak erről fog szólni, illetve úgy fogalmaznék, hogy valóban egy személyes blogot tervezek ezúttal vezetni. Hogy mennyire lesz hosszútávú, azt nem tudom, hisz ki tudná megmondani ezt előre? Amúgy is mindent addig kell csinálni, ameddig jól érezzük magunkat. 

Ami a jelenlegi oldalt illeti, elmesélem, hogy ez életem első, saját, önálló g-portálos lapja volt. A cím a valódi nevemből tevődik össze, így valóban minden ízben én vagyok. Annak idején amolyan mindenes oldal volt; amit találtam, felraktam rá. Később kutyás is volt, meg emlékszem arra is, hogy eldöntöttem, átalakítom Horseland lovasklubos honlappá. Elég volt a címsorban kiemelnem, mivel foglalkozik az oldal és jöttek vagy 200-an az oldalra úgy, hogy szinte alig volt valami itt. Vicces volt, de életem egyik nagy sikerélménye is egyben!  Aztán valamikor az egész oldalt itt hagytam, teljesen lecsupaszítva. Szinte egy-két modulon kívül semmi sem maradt itt... amit sajnálok. Hisz jó lett volna belemerülni a nosztalgiába, hogy régen miket és hogyan rakosgattam fel ide. Azért valljuk be, 2006 nem most volt és igen, ez az oldal pontosan akkor készült, méghozzá március 7-én.

A cím... azt hiszem, tükrözi nagyjából azt, amit a design végignézésekor lát az olvasó. Marley volna az én édes, 11 éves kiskutyám. Tervezem, hogy sok bejegyzést pötyögök róla is, vagy legalábbis sokszor említve lesz, hisz az életem része, nagyon nagy részben. Bár igazán csak most sikerült újra egymásra találnunk, szerintem kijelenthetem, hogy 2 év után, mert eddig olyan helyen dolgoztam, ahol reggeltől-estig bent voltam. Ha meg itthon voltam szabadnapon, akkor fáradt voltam és próbáltam feltöltődni. Marley pedig megszokta szinte, hogy alig lát, így teljesen anyáékhoz szokott; de ez most kezd változni. Újra örül és bújik, cukiskodik velem, és ez nagyon is hiányzott. Mondjuk sejtettem, hogy kicsit meg kell küzdenünk majd egymással ezért. De megéri azért a szeretetért, amit ad és amit adhatok neki. 

Egyébként, ti szeretnétek háziállatot? Vagy van? Meséljetek róla, mert érdekel és az is, mi a kedvenc elfoglaltságotok együtt, vagy veletek alszik-e. Bármi, ami kettőtöket érint. 

Na, most viszont megyek és igyekszem befejezni a modulokat, amikkel még lógok! Zárásként egy dal, amit írás közben hallgattam: Strongest.