Vissza kell szoknom a blogoláshoz, bevallom töredelmesen. Nagyjából pontosan amiatt nem írtam eddig, amiért az előző blogommal felhagytam: inkább szerepjátékos reagokat pötyögtem, mintsem ide szánjam az időmet. De! Most itt vagyok, mint látszik. Történni nem történt sok dolog, maximum annyi, hogy... emberek. Ne higgyetek el mindent, amit az interneten láttok, olvastok! Gondolnátok egy jótékonysági szervezetről, hogy mi van a látszat mögött? Mármint, most nehéz konkrétumok nélkül írnom, nem is fogok nagyon, inkább rébuszokban. Adott egy szervezet, állatmentéssel foglalkoznak és kiderül, hogy az adományok, a befolyt összegek nem épp arra mennek, amire kellene. Nem az állatok mentésére, hanem minden másra. Vagy hogy aki a szervezetet működteti, egy minősíthetetlen helyen él és több állat tetem van a telkén, mint csillag az égen. Na ne már. Ilyenkor áldom a fejem, hogy nem adományoztam. És hogy nem is teszem soha - hisz honnan tudhatnánk, hogy jó helyre megy a pénz?Pontosan ilyenek a hajléktalanok is. Lehet, azt mondják, kajára kell a pénz és segítsünk neki, de ha valaki ad neki, előbb vesz rajta piát, mint ételt. Ez egyébként rohadt kiábrándító. A szavahihetetlenség, a temérdek hazugság... de valahogy ez jellemzi a világot már, nem? A csapból, a médiából is a hazugság folyik naphosszat. Sajnos az emberek a legtöbb dolgot bekajálják és vakon elhiszik, ami megint csak... hát nem is tudom. Nem feltétlen mondom azt, hogy az emberek többsége buta, de nem igazán használják az eszüket legtöbbet. Csupán a józan paraszti észre gondolok! (Apropó, ha már itt tartunk. Nem furcsa, hogy egész nyáron alig voltak újabb megbetegedések, de szeptemberhez közeledve ez a szám pöppet megugrott? 200+ beteg egy nap alatt? Really?! De hát jön a második hullám. Ők megmondták. - Elintézték.) Bocsánat, totál eltértem az alap témámtól. A lényeg a lényeg, én inkább vennék magamhoz egy beteg állatot, vinném el én magam az állatorvoshoz, mert... nem bízok már egy ilyen állatmentő szervezetben sem. Meg ha már itt tartunk, eszembe jutott még az is, hány meg hány beteg gyerek műtétjére várnak adományokat. Az arckönyv tele van ilyenekkel. És... honnan tudnánk, melyiknek van egyáltalán valóság alapja? Fura ez.

De hogy ne csak kiakadós szöveg álljon itt. Mesélek Marleyról. Minden bejegyzésemben igyekszek majd mesélni róla valamit, ha nem is jelenbéli eseményt, de múltbéli történést mindenképp. Akadnak róla ugyanis sztorik.
Tudni kell róla, hogy az első években velem aludt, vagy az ágyam melletti kiságyában (azt azóta szétrágta atomjaira egy másik kutyus, akinek kölcsönadtuk...), aztán valahogy átszokott anyáékhoz. És igen, inkább ágyban alszik, mintsem a földön vagy bárhol máshol. Nekünk ez természetes volt, magam sem tudom, miért. Lényeg a lényeg, hogy múlthéten anya valamiért nem volt jól és köhögött. Nagyon. Marley viszont nem bírja anya folytonos köhögését. Nem bír mellette aludni és ez nem is csoda. Viszont nem tudtam, hogy akkor este épp a kiságyát választotta eleve az ágy helyett, így könnyen ki tudott végül sétálni a szobából. Egészen az ajtómig jött (nincs nagy lakásunk egyébként) és lefeküdt a küszöbhöz, a kis fejét meg az ajtómnak nyomta. Igen, zárva tartom éjszakára az ajtómat, amíg le nem fekszek. Aztán... mentem volna ki mosdóba és megláttam Marleyt az ajtó előtt fekve. Hát azonnal tudtam, hogy aznap korán fekszek, csakis miatta, hogy együtt aludjunk és nyugodt legyen az éjszakája. (Milyen érdekes, hogy érte lemondok az éjjeli bagolykodásról, nem? :D) Szóval el is köszöntem Petrától és mentem aludni vele. Érdekesség még, hogy ha velem alszik, akkor képes tényleg aludni, pihenni, amíg én. Lehet szó arról is, hogy délelőtt 10-kor vagy 11-kor dob ki engem az ágy... ő megvár.
Imádom egyébként, de aggódom is érte. Jövőhéten, ha minden igaz, eljutunk dokihoz is vele, hogy minden oltása meglegyen, meg... hogy megnézze a doki a sérvét. 11 éves létére nem tervezzük megműteni, legalábbis anya nem, de én pont azért hajlok afelé, hogy mégis, mert szerintem úgy még tényleg elél jó pár évig. De ha nem műtjük, talán nem. Bár majd a szakember megmondja, nem igaz?

Apropó. Ki hogy áll a sorozatokkal? Én mostanában darálom a rövid évadokat Netflixnen (nem gáz, legalább nem dobtam ki az ablakon az előfizetésem xD). Ezekről írni is tervezek bővebben, de pár címet most bedobok: HAPPY!, YOU, A Hill Ház Szelleme, A telhetetlen, Haver gyógyító ereje, Alexa & Katie, A jeges élet, Az esernyő akadémia (ez mondjuk még folyamatban van).
És néhány film, hogy azok se maradjanak ki: Táncra fel!, Más ritmusra, A magas lány, Anna, Egy kutya négy élete, Egy kutya négy útja, A fiúknak, akiket valaha szerettem széria.
A legtöbb sorozat, film nézeti magát és ezeket szeretem. Mondjuk a Riverdale-t is elkezdtem újra és... meglepő módon most jobban magával ragadt, mint legutóbb. Talán ezúttal nem hagyom félbe.