Ezt a Valentin napi kérdőívet Eszter blogján láttam meg és azonnal tudtam, hogy ki fogom tölteni. Miért? Egészen egyszerű... megtaláltam életem párját és erről valamilyen formában mindenképp írni akartam Nektek. Ezek a kérdések pedig abban segítenek, hogy mindenre kitérjek, ami fontos lehet. Lássunk is hozzá! :)
(Ó, igen, azért nem íródott meg ez a bejegyzés időben, mert párom nálam volt jó néhány napot most, amibe a Valentin nap is beleesett, így természetesen vele foglalkoztam és nem írogattam! :))

1. Mi volt az első momentum, amiből érezted, hogy Ő több lehet számodra, mint barát?
Ez egy elég vicces történet. Mármint számomra az. Meg is magyarázom majd, miért. Barátok voltunk - lényegében a legjobb fiú barátom volt évek óta és mindent, szó szerint mindent megosztottam vele, amit csak lehet. Megbíztam benne. A fiú ügyeimet is a nyakába aggattam, mit sem sejtve az érzéseiről... csodálkozom is olykor, hogy mellettem maradt és kitartott, várta, mikor jön a felismerés a részemről vagy valamiféle áttörés. Azt hiszem, a szüleinek is leesett időközben, hogy kedvel engem, így 2021. júniusában elhívtak egy családi kirándulásra. Engem. Meglepődtem, nem is kicsit és bár sejtettem dolgokat, nem akartam tudomást venni róluk. Nem voltam szerelmes. Még itt egyáltalán nem, mikor igent mondtam a kirándulásra.
Aztán az az együtt töltött nap volt az, amikor megváltozott bennem valami. Elkezdett megváltozni. Nem is tudom, miért. Mármint tényleg nem tudnám megmondani, mi történt. De egyszerűen már-már kerestem azokat a pillanatokat, mikor érhetek hozzá, mikor foghatom meg a kezét... emlékszem, jöttünk le a kilátóról a lépcsőn és jó ürügynek tűnt, hogy "félek" a magasságtól és megfogtam a kezét. Ő meg nem tudta mit csináljon, nem számított ilyesmire tőlem és nem fogta meg úgy a kezem... Ekkor elbizonytalanodtam abban, hogy lehet, ő nem is érez semmit (igen, sokan mondogatták már nekem, hogy ő biztos többet akar, de ezen a ponton nem voltam biztos abban, hogy igazuk van).
Hazaúton a buszon végigévődtünk egymással - csikizés és nevetés, jókedv. Még arra is emlékszem, hogy mikor már a helyijáraton voltunk, anyuja megkérdezte, elkísérjenek-e haza... aztán én meg ő is rávágtuk, hogy persze, mire a húga közölte, hogy ne már, hát zavarnának minket. A zavart tapintani lehetett a levegőben. :)
Tehát a kérdésre válaszolva, ekkor, ezen a napon éreztem azt, hogy több lehet köztünk - de még sokáig bizonytalankodtam.

2. Mi a ti szerelmetek kezdetének a dátuma?
Hivatalosan 2021. szeptember 10-én jöttünk össze. Ekkor kérdezte meg, lennék-e a barátnője, bár ez is vicces volt... még visszakérdezett, hogy "tényleg?". Haha.

3. Írd le megismerkedésetek történetét.
Iskola. Középsuliban ismertük meg egymást, de akkor nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. Először évfolyamtársam volt, majd később osztálytársam lett, mikor érettségi után ott maradtunk egy OKJ-s képzésen. :)

4. Volt e „tündérkeresztanya” aki segített, hogy Ti együtt lehessetek?
Lehet furán fog hangozni, de a kiskutyám, aki elment, Marley segített abban, hogy mi együtt legyünk. Ő 2021. július 10-én ment el és akkor éjjel megfogadtam, hogy nem fogok félni szeretni... és nem fogok félni megnyitni a szívem.
Oké, talán a sok kutyás film teszi velem, hogy ennyire... hogy fogalmazzak? Beleéltem magam a helyzetbe, átadtam magamat annak a szituációnak, hogy elköszöntem Marleytól és ilyen formában tettem... valami ilyesmi. Sosem felejtem el azt az éjszakát. Ahogyan azt sem, hogy másnap a Herceg ott ült mellettem és némán vigasztalt, amíg anyáék Budapestre mentek. Teszem hozzá, éjjel online volt velem végig... konkrétan végigélte velem az egész helyzetet. Marleyt együtt engedtük el.

5. Mi a kedvenc időtöltésetek együtt?
Minden? Mármint nem tudnék kiemelni egyetlen egy dolgot. Együtt csinálunk jóformán mindent. Együtt dolgozunk, együtt megyünk az ügyfelekhez, együtt sétáltatjuk Baileyt minden nap, és együtt töltjük az estéket is. A hobbink is ugyanaz: Genshin Impactozunk vagy épp szerepjátékba pötyögünk. Nem tudom, egyszerűen mindent szeretek vele csinálni. És szerintem ezzel ő is így van.

6. Mi a kedvenc dolog, tárgy, amit Tőle kaptál?
Kettő is van. Az egyik egy nyaklánc - egy szív és mancs fonódik össze. Ezt akkor kaptam, amikor Marley még élt - de ezt elveszítettem és kaptam helyette ugyanilyet. Viszont az elsőnek volt nagyobb eszmei értéke. A második is mai napig megvan, de mostanában az újabb kedvenc tárgyam van napi szinten velem/rajtam. Egy szív+mancs fülbevaló. Nincs nap, hogy ne ezt rakjam a fülembe. Imádom!! Jól jelképezi számomra a legfontosabbakat: Őt és Bailey-t.

7. Mit tartasz a legfontosabbnak egy párkapcsolatban?
Őszintén szólva nem tudok egyetlen egy dolgot kiemelni... fontos a bizalom, az őszinteség, egymás megértése és támogatása, az, hogy tényleg ott legyünk egymásnak, történjék bármi. Én úgy érzem, ezeket megteszem és nem hazudtolom meg magam, sőt, párom is ugyanezeket nyújtja nekem. Talán még többet is.

8. Milyen tulajdonságok számítanak, amely imponáló lehet számodra a párkeresésben? Milyen (legyen) a Te párod?
A kérdést átfogalmaznám arra, hogy milyen az Én párom. Hiszen már van. Szeptemberben lesz 2 éve. Repül az idő és nem kicsit. Az én páromról tudni kell, amit voltaképp már fentebb latolgattam valamilyen formában: hogy eleinte a legjobb barátom volt. Na már most, ha az a kérdés, mi lehet imponáló nekem a párkeresésben, az pont ez. Nekem sosem jöttek be azok a fajta párkeresési sablonok, hogy elmentünk moziba vagy beültünk egy kávézóba és akkor tessék, kezdjük az alapoktól, mi a kedvenc színed, stb. Szóval számomra a legtökéletesebb az volt, hogy barátságból alakult át az egész. A párom egyszerűen nem lehetne jobb: úgy szeret, ahogy senki más (és tudom, hogy nem is tudna), bízhatok benne, hiszen tudom, hogy nem tenne szándékosan ellenem semmit és azt is tudom, hogy sosem fog neki más kelleni. Oké, most sokan felhorkantanak ezeket a sorokat olvasva, hogy na de majd mégis... hát, én erre meg csak azt mondom, hogy vannak igaz és őszinte szerelmek. A mi boldog befejezésünk nem kérdés. ;)

9. Mi az, ami számodra nem fér bele egy kapcsolatba?
A hűtlenség. De azt hiszem, ez teljesen egyértelmű. És ebbe már a csók is beletartozik... Valamint az erőszak. Ha a párom valaha is kezet emelne rám, akkor lehet, ott lenne vége az egésznek. És ezt ő is tudja. De azt is tudom, hogy ő nem tenne semmi hasonlót.

10. Fontos számotokra a Valentin-nap?  Mit gondolsz erről az ünnepről?
Megünnepeljük, kaptam tavaly és idén is rózsát, de nem verjük nagy dobra. Együtt vagyunk minden délután/este, így a napunk nem volt úgymond különlegesebb. Max idén annyiban, hogy nálam tudott aludni. :3

11. Mondj három dolgot, ami közös bennetek.
Csak hármat? Pedig sokkal több van. Mindketten őrültek vagyunk (őrülten dilisek, ha konkrétabb szeretnék lenni). Mindketten érzelmesek vagyunk (és ha a fentebbi "milyen tulajdonságok számítanak" kérdéshez hozzá lehet még csapni valamit, akkor az ez... nekem fontos, hogy egy srác ne féljen kifejezni az érzelmeit - imádom, mikor a párom elérzékenyül és azokkal a csillogó szemekkel néz rám <3). Azonosak a hobbijaink. Egyezik az izlésünk.
Szóval sok van, igazából azon kezdtem agyalni, mi az, ami különbség...

12. Közös dal, idézet, film, könyv amelyről a ti kapcsolatotok, közös emlékek jutnak eszedbe:

13. Mire vagy a legbüszkébb, amit közösen értetek el?
Nem is tudom. Szerintem ilyen konkrétan még nincs, amit együtt értünk el - ez inkább jövőbeni dolog nálunk még.

14. Mi a Ti közös jövőképetek?
Az, ami mindenki másnak. Belátható időn belül összeköltözni és elkezdeni a közös életünket.

+ 1. Jellemezd a kapcsolatotokat egy film sorozat vagy zene címmel.
Egyszer volt, hol nem volt...

"Az emberek, mielőtt meghalnak, végrendeletet írnak... ha ezt én is megtehetném, egy szegény elárvult kutyusra hagynám:

- boldog otthonom,
- ágyikóm, párnám, tányérom, játékaim,
- gazdim ölét, melyben annyira szeretve voltam,
- a simogató kezet és az édes hangot, amely a nevemen szólított,
- a gazdim végtelenül szerető szívét.

Szóval, amikor meghalok, kérlek, ne mondd, hogy soha többé nem lesz négylábú családtagod, mert annyira fáj az elvesztésem. Menj és keress egy szeretetre méltó kutyuskát, aki nem ismeri a boldogságot és már nem is reménykedik. Kérlek, add Neki a helyem!

Ez az egyetlen dolog, amit adhatok. A szeretet, amit magam mögött hagyok...

Marley"

Teljesítve Marley kérését... ma hazahoztuk Bailey-t, aki segít minket újra összerakni. Idő lesz még így is és Marley-t sosem felejtjük el, a szívünkben, emlékeinkben örökké éltetjük.

A mécses ma is Érted ég, kis angyal! 🖤🖤

Bailey, reméljük, sok boldog évet töltünk együtt! ❤ ❤

Marleynak 12 évet és 12 csodálatos napot adtak az angyalok és 3:02-kor visszahívták őt magukhoz. 🐾❤🐾❤🐾❤🐾❤

2009. június 28. - 2021. július 10.

❤❤❤❤ Köszönjük, hogy minket választottál gazdáidnak! ❤❤❤❤

"A legfőbb oka annak, hogy a kutyák ilyen rövid ideig élnek, az emberi faj iránti könyörületességben gyökerezik. Hisz mennyit szenvedünk egy kutya elvesztése iránt érzett fájdalmunkban tíz vagy tizenkét évnyi ismeretség után... Képzeljük el, mit éreznénk, ha kétszer ennyi idő után vesztenénk el őket." Walter Scott

Elkezdtem visszakeresgélni a régi honlapjaimat itt a g-portálon és belefutottam abba az oldalba is, amit Marleyról készítettem annak idején. Egészen konkrétan akkor 1 éves sem volt még, mikor belevágtam. Aztán ahogy végignyálaztam a kitöltött/kitöltetlen modulokat, rábukkantam egy "videók" nevezetűre is. Három került fel annak idején arra a youtube csatornámra, amire ma már be sem tudnék lépni... de gondoltam, megmutatom őket nektek.

Marley és a jutalomfalat... vagyis, ahogy nézem, az a fogtisztító falatkája lett volna, de már akkor sem volt oda érte. Ezért is rejtette el oda, ahová csak tudta. Példának okáért a kanapé apró kis réseibe.

Emlékszem, mikor a legelső lufit felfújtuk neki, kábé 1 percig sem tartott, kidurrantotta. Aztán rájött, hogy finoman, óvatosan kell vele bánni, így... megtanult vele játszani. Mai napig egyik kedvenc játéka, habár jó ideje nem fújtunk neki fel lufit, legfőképp azért, mert a lábai most nagyon kivannak. (Bár lekopogom, hogy a műtét óta kezd nagyon is javulni, már a lenti játék, futkorászás után sem sántít.)

Oh, és ha szerettek nevetni... akkor ezt a videót nézzétek meg. Itt alig pár hónapja volt nálunk, mikor valahonnan előszedtük ezt a karikát. Nos, alig bírta felemelni, aztán a küszöb sem segített neki egy fikarcnyit sem. Gonosz mód kinevettük, pedig nagyon is igyekezett a lelkem. 

Egyébiránt az utóbbi két hét maga volt a pokol. Nem Marley miatt, sokkal inkább egyéb magánéletbeli dolog miatt és... őszintén? Rég voltam mélyponton és rohadtul nem hiányzott ez a stressz és remegés, mint ami ilyenkor van rajtam. Az okosórám stressz jelzője szerintem csak azért nem mutatott magasabb értéket, mert nem tudott.

Apropó - nem ilyen bejegyzéssel akartam érkezni, csak elkapott a nosztalgiázhatnék. A napokban viszont hozok friss videót is Marleyról, meg egy aktuálisabb bejegyzést is, ha... ha sikerül. De nem ígérek! (Egyébként bánom, hogy nem fotóztam többet a drágámat, meg készítettem videókat. Valahogy az, hogy velem van, velünk van... természetes volt. De a műtét döbbentett rá leginkább, hogy nem lesz mindig itt. Ez az élet igazi tragédiája, azt hiszem.)